Poreč

Poreč (olaszul Parenzo, latinul Parentium) város és község (járás) Horvátországban, Isztria megyében.

A város a Poreština nevű tájegység központja az Isztriai-félsziget nyugati részén, az adriai tengerparton fekszik. Maga a városmag egy a tengerbe keleti-nyugati irányban benyúló kis félszigeten található, de a város története során a városmagtól északra és délre a tengerpart mentén, valamint keletre a szárazföld belseje felé is terjeszkedett. Mivel Poreč a Mirna folyó és Lim-csatorna közötti vidék központja, ide futnak össze a Tar, Kaštelir, Višnjan, Žbandaj, Dračevac és Vrsar felől jövő utak. Megközelíthető közúton az A9-es autópályáról letérve a 302-es főúton, vagy alsóbbrendű utakon. Vasúti kapcsolata 1935-ben megszűnt Piranon át Trieszt felé. A vasútvonal helyén hegyi kerékpáros túraútvonal található.

A Velencei Köztársaság bukása (1797) után francia uralom következett, majd a Habsburg Birodalom része lett. 1861-ben Poreč Isztria székhelye lett, itt az egykori ferences templomban ülésezett a tartományi parlament (Dietà Istriana) és itt voltak a közigazgatás intézményei is. A 19. században Poreč az olasz és a horvát nemzeti eszmék küzdőterévé vált. Ebben az időszakban az egész Isztriához hasonlóan jelentős társadalmi és gazdasági fejlődésen ment át. A várost 1902. április 1-jén érte el a „Parenzana”, a 760 mm-es keskeny nyomtávolságú Trieszt-Piran-Poreč helyi érdekű vasútvonal, amelyet 1935-ben bezártak. (Egykori nyomvonala és műtárgyai ma kerékpáros túrákkal látogatható.) Erre az időszakra esik a turizmus megjelenése, az első szállodák felépítése. Porečnek 1857-ben 2641, 1910-ben 4854 lakosa volt.

1920-tól 1943-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A város környékén már 1942-től partizánharcok folytak, mely a német megszállást követően a megszállók elleni háborúvá szélesedett. 1943 második felében az olasz adminisztráció megszűnése után a partizán alakulatok átmenetileg bevonultak a városba. Az egész Isztriát érintő német offenzíva során azonban október 9-én a német csapatok Poreč városát is elfoglalták. A város német parancsnoka erős helyőrséget hozott létre lefoglalva a kikötőt is a bauxit szállítmányok számára. 1944-ben és 1945-ben a várost több szövetséges bombatámadás is érte, mely során a középkori városmag is súlyos károkat szenvedett. Az épületek hetven százaléka semmisült meg vagy sérült meg súlyosan.

Ekkor semmisült meg több ódon épület mellett a ferences kolostor is. 1945 áprilisában indították meg a partizán egységek a város felszabadítására irányuló hadműveletet, de maga a város csak április 29-én szabadult fel a német megszállás alól. Az 1947-es párizsi békekonferencia a várost Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság (a teljes lakosság mintegy 80-90 százaléka) Olaszországba menekült. A jugoszláv uralom idején jelentős iparosítás ment végbe (“Školjka” halfeldolgozó üzem) és fejlődött a turizmus is. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Poreč az ország turistaforgalmának egyik központja, számos szállodával és szórakozóhellyel. A városnak 2011-ben 9684, a hozzá tartozó településekkel együtt 16 696 lakosa volt.

Egy termék se felelt meg a keresésnek.