Cres (sziget)

A Horvátországhoz tartozó Cres (olaszul Cherso) az Adriai-tenger legnagyobb szigete 405,70 km² területével. Teljes partszakaszának hossza 248 km, legmagasabb csúcsa a 648 méter magas Gorice. Lakossága 3200 fő.
A Kvarner-öbölben található, Krkről komppal érhető el.
Egykoron Cres és Lošinj egy sziget volt, de a rómaiak kiásták Osornál az Osori-csatornát, ettől kezdve két különálló sziget Cres és Lošinj. Ma egy híd köti össze a két szigetet.
A sziget külön érdekessége az itt található édesvizű Vrana-tó, de mint a ritka fakókeselyű egyik utolsó fészkelőhelye is ismert.

A város az azonos nevű szigeten egy tágas és jól védett öböl északi részén fekszik. Ugyanennek a szelektől védett öbölnek a partján a várostól délre épült meg a kikötő. Az öböl bővelkedik a tágas és szép fürdőhelyekben, az első strand a városközponttól csak néhány perces séta. A város fekvése különösen a halászat, a tengerészet és a hajóépítés fejlődését tette lehetővé. A város környéki termékeny földeken olajfákat ültettek és a híres cresi olívaolaj értékesítése minden évben nagy hasznot hozott az itt élőknek. A régi városközpont labirintusként kanyargó szűk utcái, magas házai különleges középkori hangulatot árasztanak. A régi városmag falai egykor védelmi célokat is szolgáltak. A városba csak a három városkapu egyikén lehetett bejutni. Máig fennmaradt az északnyugati védőtorony és a városkapu. A város központjában található tér amint a múltban, úgy ma is a városi élet központja. Itt voltak kifüggesztve a közlemények, itt folytak a megbeszélések, itt kereskedtek és mulattak. A téren még ma is találunk reggelente árusokat akik zöldséget, gyümölcsöt, olívaolajat, mézet és más cresi termékeket árusítanak. A városmag legrégibb része a kikötőtől keletre fekvő Zagrad. Ez az öbölparti városrész annyira alacsonyan fekszik, hogy nagyobb ár esetén rendszeresen elönti a víz.

Az itt talált kőkorszaki leletek tanúsága szerint a szigeten már a paleolitikum végén, mintegy tizenkétezer évvel ezelőtt megtelepedtek az első emberek. Első ismert lakói az illírek egyik törzse a liburnok voltak, majd az i. e. 1. században a rómaiak foglalták el a szigetet. Ebben az időben keletkezett a sziget több, máig jelentős települése, így maga Cres is. Itt állt a rómaiak Crexa vagy Crepsa nevű erődítménye. A Nyugatrómai Birodalom bukása után az 5. században Cres a következő hat évszázadra Bizánc uralma alá került. A mai horvátok ősei a 7. században érkeztek ide és fokozatosan többségbe kerültek. A 9. század elején Nagy Károly rövid uralma következett, majd újra visszatértek a bizánciak. Amikor 882 körül a független horvát állam megalakult Cres és Osor még mindig Bizáncnak fizetett adót és bár Tomiszláv király idején (910-928) ténylegesen is horvát uralom alá került, Tomiszláv halála után újra a bizánci császár uralkodott a szigeten. 1000. május 9-én Orseolo Ottó velencei dózse partraszállt Osornál és az egész szigetet harc nélkül foglalta el. Ezt követően Velence meggyengült és Cres újra bizánci kézre került, majd a 11. század végén visszatért a horvát uralom. Az önálló Horvát Királyság megszűnésével Cres hamarosan a magyar királyok uralma alá került. A 12. században állandósultak a Velencei Köztársaság és a Magyar Királyság közötti háborúk, melyek következtében a század végére a sziget ismét velencei uralom alá került. A 14. század végén visszafoglalták a magyar seregek, de 1409-ben végleg elfoglalta Velence, melynek ezt követően különleges igazgatási egységét képezte. A település különösen a középkorban fejlődött jelentősen. 1332-ben városi rangot kapott. A velencei uralom idején 1459-től átvette Osortól a sziget közigazgatási székhelyének szerepét. A régi városmagot négyszög alakban öt toronnyal erősített védőfal övezte, melyet a velencei uralom vége előtt építettek. A falak még a 19. század elején is álltak és a falakon kívül csak két kolostor volt. A városba a tenger felől csak a fő városkapun át lehetett bejutni, melyet a 16. században reneszánsz stílusban építettek át. 1797-ben a napóleoni háborúk egyik következménye a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után 1813-ban Cres is osztrák kézre került. Ausztria 1822-ben a Kvarner szigeteivel együtt elválasztotta Dalmáciától és Isztriával kapcsolta össze, mely közvetlenül Bécs irányítása alá tartozott. A város védőfalait és tornyait 1823 körül bontották le. A főkaputól balra és jobbra épített házak mind a városfalak vonalában épültek, míg a kaputornyokat lakóházakká építették át. A városfalak egyes részei beépítve máig fennmaradtak és szintén megmaradt az északnyugati hengeres védőtorony a városfal északnyugati részeivel. Cres 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszláviához került. 1991-ben az önálló horvát állam része lett. 2011-ben a településnek 2281, a községnek összesen 2853 lakosa volt.

Egy termék se felelt meg a keresésnek.