Lošinj

Lošinj horvát sziget az Adria északi részén, a Kvarner-öböl szélén. Területe 75 km², partvonala 112 km, lakossága kb. 9000 fő. Az északi részén 5 km széles, Mali Lošinjnál viszont csak 250 m széles. Legmagasabb pontja a Televrin, 588 méter. A sziget klímája enyhe mediterrán, a növényzetére a szubtrópusi örökzöld a jellemző. Sokszínű növényvilágából 230 gyógynövény és 80 egzotikus, melyek nagy részét betelepítették. Vizeiben 95 halfajta él. Egy delfinrezervátum is működik a szigeten.

Nyári átlaghőmérséklete 24 fok. Klímája miatt gyógyhelynek számít, allergiások számára ideális. Legfontosabb megélhetési forrása a turizmus, ezen kívül halászattal és olajbogyó-termesztéssel is foglalkoznak. Legnépesebb települése Mali Lošinj.
Cres sziget és Lošinj-sziget eredetileg egy sziget volt, de egy csatornával szétválasztották.
Lošinj legfontosabb városa a 6. században alapított Mali Lošinj. A sziget leghíresebb – mintegy 30 km hosszú – strandja a Cikat-öbölben, Mali Lošinjtól délre található.
Lošinjt legkönnyebben a Cres szigeti Osori forgóhídon keresztül lehet megközelíteni. A sziget közkedvelt a horvát és olasz turisták körében.

Mali Lošinj

Mali Lošinj (olaszul: Lussinpiccolo) város és község Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Az Adria szigeteinek legnagyobb települése, Lošinj sziget fővárosa, a Kvarner nyugati részének közigazgatási, kulturális és gazdasági központja. Lakosainak száma a sziget összlakosságának legjelentősebb részét adja.

Mali Losinj az Adria északi részén, a Kvarner-öböl nyugati szélén, Losinj szigetén egy északnyugat-délkeleti irányú szűk és mély öböl délkeleti végében található. Az öböl csak az északnyugati részén érintkezik a tengerrel, ám hogy az öbölből kelet felé is ki lehessen jutni a sziget legszűkebb részének átvágásával megépítették a Privlaka-csatornát. A tengeri turizmus nagyon fontos kikötője, mivel félúton helyezkedik el az Isztria és Dalmácia között. Közigazgatási szempontból Mali Losinj község 223 km² területen fekszik magában foglalva nemcsak Losinj szigetét, de a Cres-sziget déli részét is a Koromačno és Ustriba-öböltől délre. Hozzátartozik még néhány kisebb sziget Unije, Ilovik, Susak, Male Srakane, Vele Srakane és néhány lakatlan szigetecske.

A régészeti leletek tanúsága szerint ez a vidék már négyezer éve folyamatosan lakott. Első ismert lakói az illírek voltak, majd őket a rómaiak követték. Az ókorban Cres és Lošinj szigete még egy szigetet képezett, melyet Apszürtosz görög mondai hősről Apszirtidesznek neveztek. A szigetet azonban még az ókorban kereskedelmi okok miatt Osornál egy csatornával kettévágták. A 9. századtól Osor püspökségi székhely és e terület gazdasági, kereskedel és vallási központja volt. Mali Lošinj területe a 13. századig valószínűleg csak gyéren lakott volt, lakói pásztorok voltak. A hagyomány szerint 1280 körül a sziget déli részén az akkor már álló Szent Miklós templom környékén tizenkét horvát család telepedett le. Az így kialakult települést „Velo Selonak” (azaz „nagy falunak”) nevezték. Ezek a családok főként állattartásból, kisebb mértékben földművelésből, halászatból éltek. Idővel megsokasodtak és északabbra új lakóhelyet kerestek. Megérkeztek a Szent Márton öbölbe és annak keleti partján kezdtek letelepedni. Ez jelentette Mali Losinj történetének kezdetét.

A település először csak 1398-ban kerül említésre „Malo Selo” (azaz „kis falucska”) néven. A hely kedvező természeti adottságai és klimatikus viszonyai miatt egyre fejlődött és terjeszkedett. Legrégibb családai a Martinolićok, Kozulićok, Vidulićok, Gladulićok és mások voltak. Már 1450-ben felépítették első templomukat, melyet Szent Márton püspök tiszteletére szenteltek. Később többször átalakították és bővítették. Papjai a legkorábbi időktől fogva óhorvát nyelven miséztek és már 1596-tól vezették a glagolita betűs anyakönyveket, melyek a mai napig is fennmaradtak. A 15. század elején Lošinj a Kvarner szigeteivel és Dalmáciával együtt velencei uralom alá került. Mali Lošinj ebben az időben számot tevően fejlődött is terjeszkedett. A kalózok és uszkókok elleni védelem céljából, akik gyakran veszélyeztették a szigetek lakosságát a 15. században a település egyik keleti kiemelkedő pontján őrtornyot építettek ahonnan az egész kikötő területét belátták. Az uszkókok történetük során kétszer, 1580-ban és 1614-ben pusztították Mali és Veli Lošinj településeket. Az itt lakók, az egykori pásztorok és földművesek utódai azonban mindig újrakezdték az életet, mert vonzotta őket a tenger, a hajózás és a kereskedelem. 1663-ban Rubeis osori püspök elérkezettnek látta az időt hogy Mali Losinjt önálló plébánia rangjára emelje. A Szent Márton templom plébániatemplom lett és harangtornyot építettek mellé. Az új plébániának a püspök Rómából megszerezte a 2. században Traianus császár uralma alatt vértanúhalált halt Szent Romulus vértanú ereklyéjét, aki a plébánia védőszentje lett. Az ereklye 1727-ig nyugodott márványszarkofágban a plébániatemplom oltárán, amikor átvitték az újonnan épített Kisboldogasszony plébániatemplomba. A hajózás, a hajóépítés és a kereskedelem a 17. században indult fejlődésnek és különösen a 18. században fejlődött gyors ütemben, mely nagy jólétet hozott a településnek. Ebben az időszakban kerekedett gazdaságilag Mali Losinj a rivális Veli Lošinj fölé.

A 18. század végére Mali Lošinj lakossága elérte a 2500 főt. A tengerészeket tömörítő Szent Miklós társaság a 18. században 331 tagot számlált. A hajózással és a kereskedelemmel a velencei kultúra is nagy hatással volt a településre. Az olasz nyelv egyre nagyobb tért hódított, míg a horvát a háttérbe szorult. A templomok belső terében is egyre inkább a velencei hatás érződött. A Szent Márton plébániatemplom a többszöri átépítés és bővítés ellenére is kicsinek bizonyult a hívők megnövekedett tömegének befogadására. 1676-ban új barokk plébániatemplom építésébe kezdtek, mely 1757-ben fejeződött be. A templomot a Kisboldogasszony tiszteletére szentelték fel és előtte egy fehér lapokkal kövezett bájos teret alakítottak ki.. A középkori város az öböl nyugati partján a mai kikötő irányába terjeszkedett. 1718-ban felépült a Páduai Szent Antal kápolna, majd 1754-ben Marco Tarabocchia templomot emelt Szent József tiszteletére. A Kálvária-domb déli oldalára kis kápolnák épültek és a keresztút végpontjához 1752-ben felépítették a Szent Kereszt kápolnát. 1797-ben Napoléon Bonaparte tábornok megdöntötte a Velencei Köztársaságot. Mali és Veli Lošinj már a francia uralom idején 1806-ban független lett közigazgatásilag Osortól, melyhez korábban tartozott. Ekkor épültek a nagyobb főutak, mint a települést Veli Lošinjjal és Osorral összekötő főút, valamint lejjebb a Veli Lošinjba vezető „Lungo mare” sétaút. Az osztrák uralom idején 1813 és 1918 között Losinjt közigazgatásilag Isztriához csatolták, melynek tartományi székhelye Trieszt volt. Ennek következtében tovább erősödtek a Trieszttel való sokrétű kapcsolatok. Stjepan Vidulić plébános már a 19. század elején tengerészeti iskolát nyitott a kastély melletti szeminárium egyik helyiségében. Ez eleinte magániskolaként működött, majd 1855-ben a plébánia közelében épített új iskolaépületben megnyílt az állami tengerészeti iskola. A plébános jótéteményeit, melyeket a városért tett a harangtorony lábánál elhelyezett mellszoborral tették emlékezetessé. 1828-ban az osori püspökséget beolvasztották a krki püspökségbe, az új egyházi beosztás szerint Mali Losinj az egyik esperesség székhelye lett. A régi plébániatemplom a temetőkápolna szerepét töltötte be. 1848-ban Bukovicán felépült a Fájdalmas Szűzanya kápolna, a tengerészek és hajóépítők 1857-ben Szent Miklós tiszteletére építettek kápolnát, 1858-ban pedig a kórház területén épült fel a Jézus Szíve kápolna. Ugyanebben az évben Čikaton a régi fakápolna helyén felépült a Gyümölcsoltó Boldogasszony fogadalmi templom. A benne levő fogadalmi kegyképnek a Čikat-fok előtt elhajózó lošinji kapitányok hajókürtjeikkel tisztelegtek.

A 19. századra Trieszt mellett az Adria második legjelentősebb kikötőjévé fejlődött és hírlik, hogy a kor legjobb hajósai is Mali Lošinjból származtak. Ismert az is, hogy ekkoriban a falu hajó készítői nagy ismertségre is szert tettek. Virágzása csúcspontján hat hajóépítő üzem működött itt és Fiume, Trieszt és Velence mellett Mali Lošinj rendelkezett az Adria legjelentősebb kereskedelmi flottájával. 1855 és 1870 között a lošinji vitorláshajókon mintegy 1400 tiszt és tengerész hajózott. A 19. század második felében a mali losinji hajóépítők százötven vitorlást bocsátottak vízre, ez több volt mint az egész Isztria hajóépítése. A legnevesebb hajóépítők és hajótulajdonos családok a Karatanich, Tarabochia, Martinolich (később Monfalconeuban alapítottak hajógyárat) és a Cosulich családok (a trieszti hajóépítő üzem mai tulajdonosai) voltak. Ebben az időszakban érte el a város a legnagyobb kiterjedését és a kedvező klíma lehetővé tette a turizmus fejlődését. Az első turisták 1885-ben érkeztek ide és a turizmus elsősorban egészségügyi célból kezdődött. Az első turistát 1885. január 21-én regisztrálták a szigeten. Az első szálloda az 1887-ben épített “Vindobona” volt. Kedvező klímájának köszönhetően 1892-re Lošinj az osztrák-magyar egészségügyi minisztérium által hivatalosan is elismert klimatikus gyógyhely lett, egyúttal sz osztrák-magyar arisztokrácia egyik legkedveltebb nyaralóhelyévé vált. Egymás után épültek a villák és nyaralók, ekkor alakult ki a városközpont képe, mely lényegében máig változatlan maradt. 1893-ban a többnyire derült égboltnak és kitűnő észlelési viszonyoknak köszönhetően csillagvizsgálót építettek ide, mely csakhamar különböző földrészek csillagászait vonzotta. A turizmus a 20. században is töretlenül fejlődött, a gőzhajózás felfedezése és a szőlőt pusztító filoxérai járvány azonban a gazdasági fejlődés visszaeséséhez vezetett. A település 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, majd olasz megszállás alá került. 1943-ban horvát és jugoszláv egységek szabadították fel. A német megszállás 1943-tól 1945. április 20-ig tartott. A II. világháború után a település lakossága már csak 2200 lelket számlált. 1945 és 1990 között Jugoszlávia része volt, majd az önálló horvát állam megalakulása után Horvátország része lett. 2011-ben a városnak 5990, a községnek összesen 8070 lakosa volt. A legjelentősebb megélhetési forrás a turizmus, a hajóépítés és a halászat, de sok iparos és kereskedő is működik a városban. Legjelentősebb szállodái az Apoksiomen, Ana, Alhambra, Aurora, Bellevue, Kredo, Mare Mare, Vespera, Favorita és a Margarita, kempingjei a Čikat, Kredo és a Poljana.

Egy termék se felelt meg a keresésnek.