Labin

Labin (olaszul: Albona) város és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Bartići, Breg, Duga Luka, Gondolići, Gora Glušići, Kapelica, Kranjci, Marceljani, Presika, Rabac, Ripenda Kosi, Ripenda Kras, Ripenda Verbanci, Rogočana, Salakovci és Vinež tartozik hozzá.

Az óváros az Isztria keleti partján, de a parttól mintegy 2 km-re egy Plomin és Rabac közötti 320 méteres magaslaton fekszik. Város újabb része az óváros alatt a Fiume-Póla főút mellett található. Labin a Labinštinának nevezett tájegység székhelye, kulturális és közigazgatási központ. A mai város két jól elkülönülő részből; a hegyre épült óvárosból és a jóval később alapított bányásztelepülésből, Podlabinból áll. Az óváros bástyás falakon keresztül érhető el. Kis főterén áll a 16. századból származó városháza és a Szent Jusztin templom. Barokk épületei közül külön figyelmet érdemel a városi magtár, a Fontego, mely a 16. században épült. Az 1537-ben épült Mária templom értékes belső faragásairól és velencei művészek festményeiről híres. A tenger és a Kvarner szigetei, a festői, szőlőkkel borított domboldalak látványa a fellegvárból látható a legjobban.

A településnek 1880-ban 98, 1910-ben 112 lakosa volt. A város történetének érdekessége a rövid életű, 1921-ben alig egy hónapig fennálló Labini Köztársaság, amelyet az olasz fennhatóságot megelégelő horvát bányászok kiáltottak ki. Az első világháború után Olaszország része lett. A szén és a bauxit bányászatának köszönhetően rendkívüli fejlődésen ment át. Közelében két új település is született Raša (Arsia) és Podlabin (Pozzo Littorio d’Arsia). Fejlődött az infrastruktúra, kiépült a vízvezeték hálózat. A második világháborút követően Labint Jugoszláviához csatolták. A háború utáni első években az itt bányászott szén a „fekete arany” nagyban hozzájárult a jugoszláv ipar fejlődéséhez, emiatt vált szükségessé a Štalije-Lupoglav vasútvonal kiépítése is. A térség gazdasági jelentősége a Labinština nagyarányú közigazgatási és demográfiai változásaihoz vezetett. Az önkormányzati rendszer már nagyon korán az 1950-es években átalakult. Az 1960-as években azonban a bányászat válságba került és ez kedvezőtlenül érintette a tőle függő iparágakat, különösen a fémfeldolgozó ipart. Az elégedetlenség a helyi lakosság kivándorlását eredményezte. A szénbányászat helyettesítésére a következő évtizedben több üzemet létesítettek és a közeli Plominban megépítették a Plomin I. hőerőművet. Labin gazdasága ezután kifejezetten az energiatermelésre és a turizmusra épült. Az 1980-as években a bányászat már csak Tupljak és Potpićan szűkebb vidékére korlátozódott és egyre inkább a turizmus került előtérbe. A város Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. Jugoszlávia szétesése újabb gazdasági válságot okozott a Labinština történetében. 1993-ban a közigazgatási területi átalakítás szűkítette Labin területét. A Labini járásból megalakult Kršan, Raša, Pićan és Sveta Nedelja község. Az 1990-es években bezárták az utolsó bányákat is és a turizmus lett a helyi gazdaság alapja. 2011-ben a városnnak 6884, a községnek összesen 11703 lakosa volt.

Egy termék se felelt meg a keresésnek.