Novigrad

Novigrad (olaszul: Cittanova) város Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Antenal (Antenal), Bužinija (Businia), Dajla (Daila) és Mareda (Mareda) települések tartoznak hozzá.

A város és kikötő Bujétól 15 km-re délnyugatra, az Isztriai-félsziget nyugati partján Umag és Poreč között a Mirna folyó torkolatánál fekszik. Maga a városmag egy félszigeten helyezkedik el, amely egykor sziget volt. A gáttal jól védett kikötő a város északi részén található. Főutak kötik össze a tengerparti Umag és Poreč, valamint a félsziget belseje felé Buje és Brtonigla településekkel.

Területe már a bronzkor óta lakott. Az ókorban görög kolónia majd a rómaiak “Emona” nevű települése állt a helyén. A félszigeten, ahol a mai városmag áll először csak egy villagazdaság volt, melynek védelmére a késő ókorban vár is épült és amely a 4. és 7. század között városias településsé nőtte ki magát. A mai települést 599-ben említik “Neapolis” néven I. Gergely pápának a ravennai érsek részére írt levelében. A város már ekkor püspöki székhely volt, mely címet 1831-ig meg is tartott. A város legfőbb hűbérura is a püspök volt és a püspökség fennhatósága északon a Dragonja, délkeleten a Mirna völgyéig terjedt. A 6-7. században bizánci, a 8–9. században frank uralom alatt állt. A település virágkorát a 8–9. században élte, amikor frank őrgrófság székhelye volt és ezzel bekapcsolódott az európai kultúrába. A 9. század elején a frank birodalmi gyűlés okiratában „Civitas Nova” néven említik. A 10-12. században német uralom alatt volt. Nem teljesen világos, hogy a 12. században miért bukkant fel újra az egyházi iratokban az „Emona, Emonia, Aemonia” név. Lakói hosszú évszázadokig főként halászok voltak. 1270-től a 18. század végéig a Velencei Köztársaság birtoka volt. A 16. században a sorozatos pestisjárványok és háborúk következtében során a lakosság majdnem teljesen kihalt. A kipusztult lakosság helyett a 17. században dalmáciai menekültekkel népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig.

A 19. század végén a turizmus fejlődésével lett kedvelt tengerparti üdülőhely. 1857-ben 1303, 1910-ben 1645 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A 20. század végére észak és nyugat felé terjeszkedett és már magában foglalta Antenal, Celega, Fakinija, Karpinjan, Kršin, Mareda, Paulija, Rozelija, stb. települések területét is. Rohamosan fejlődött a turizmus, mely az 1970-es évekre már az itt lakók fő bevételét adta. A kikötő 1983-ra épült ki. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a városnak 2586, a községnek összesen 4328 lakosa volt. A gazdaság fő ágazata a turizmus, mellette lakói mezőgazdasággal, halászattal foglalkoznak. Ma a város területén több szálloda, kemping és sok apartman üzemel.

Egy termék se felelt meg a keresésnek.