Novi Vinodolski

Novi Vinodolski A horvát tengerpart északi részének közepén, Crikvenicától 10 km-re délkeletre, a Velebit-csatorna partján fekszik.

A régészeti leletek tanúsága szerint már az időszámításunk előtti időben is éltek itt emberek. Ezt bizonyítják a Zagora területén levő Peć barlangban előkerült maradványok. A vidék első ismert lakói az i. e. 4. századtól az illírek egyik törzse, a japodok voltak, majd a hajózásban és hajóépítésben jártas liburnok népe birtokolta a területet, akik élénk kereskedelmet folytattak a görögökkel. A római korban a Vinodoli völgy („Vallis vinearia”) fontos szerepet töltött be. Itt haladt át az itáliai Aquileiából a tengerpart mentén Zengg (Senj) felé haladó kereskedelmi út. A völgyben, melynek fő termékei a bor és az olívaolaj volt élénk gazdasági élet folyt. A szlávok 600 körül jelentek meg először a közeli Isztrián az Adria partjain. A Vinodolban feltárt horvát temető a horvátok igen korai letelepedéséről tanúskodik. A leletek az Isztriai-félszigettől Dalmáciáig települt korai horvát falvak mindennapi életéről tanúskodnak. Novi a 9. században Borna fejedelem horvát államának a része lett és egészen az utolsó horvát nemzeti király Zvonimír uralkodásának végéig a Horvát Királyság része maradt. A 11. és 12. század fordulóján Horvátországgal együtt a Magyar Királyság része lett. 1223-ban adományozta egész Vinodolt (˝totam terram Wynodol˝) II. András magyar király érdemiért Frangepán II. Vidnek, melyet 1251-ben fia IV. Béla is megerősített. Novi helyén már a kora középkor óta egy Lopar nevű erődített település állt. Mivel ez az erősség kicsinek, kényelmetlennek és kevéssé biztonságosnak látszott egy alkalmasabb helyen az Osap hegy alatt a Suha Ričina torkolata felett egy kisebb magaslaton a Frangepánok felépítették Novi várát.[1]

A Vinodoli Hercegség (Knežija Vinodol) tíz közigazgatási egységre oszlott, melyek központjában Grobnik, Trsat, Bakar, Hreljin, Drivenik, Belgrad, Bribir, Novigrad és Ledenice várai álltak. Fejlődését a termékeny völgy és az azt körülvevő hatalmas erdők gazdagsága biztosította. A vinodoli városok saját kikötőket építettek ki, melyeken keresztül élénk gazdasági kapcsolatokat tartottak az Adria partjának nagyobb városaival. A (15. század első felétől Frangepánoknak nevezett) vegliai hercegi család Novit különösen megerősítette és a hercegség székhelyévé tette. Noviban egy európai mércével is nagy jelentőségű történelmi esemény történt. A család hűbéri viszonyainak megszilárdítására 1288. január 6-án Noviba hívták össze a völgy tíz közigazgatási egységének képviselőit, hogy megalkossák a Vinodol életét szabályzó törvényi előírásokat. Írásba fektették a régi közösségi élet szabályait, melyeket új előírásokkal egészítettek ki, egyúttal szabályozták a hűbéri viszonyokat és a hűbérúr iránti kötelezettségeket. Ezeknek a normáknak az összessége a glagolita betűkkel tengermelléki ča nyelvjárású horvát nyelven íródott „Vinodoli törvénykönyv” egyúttal az egyik legrégibb horvát nyelvemlék, a középkori horvát jogalkotás mesterműve. A dokumentum megnevezi Novinak a gyűlésen részt vevő képviselőit is: Črna ispánt, Petar plébánost, valamint Vukonja Pribonja, Banac Saražin és Bogdan Vučinić kapitányokat. A törvénykönyv beszél Novinak a központi szerepéről és leírja a város környékét is.[2]

Novi jelentőségét nem csak az adta meg, hogy itt tartózkodott a herceg és udvartartása. Noviban és a közeli Selcén sólepárlótelep is működött, mely a középkorban kiemelkedően nagy jövedelmet jelentett. A város gyors ütemben fejlődött, házai már a falakon túl is terjeszkedtek és több csoportot alkottak Varoš néven Placa, Sv. Trojica és Brdašac, valamint Šćedina, Kras, Mel és Lukavica körül, a 15. századra azonban mind beleolvadtak Novi városba. A 14. században az ókeresztény bazilikák stílusában felépült a plébániatemplom, valamint a Szentháromság, Szent Fábián és Sebestyén vértanúk tiszteletére szentelt gótikus templomok. Amikor 1432-ben meghalt Frangepán Miklós a család első tagja aki hivatalosan is a Frangepán nevet viselte a Frangepánok Horvátország leggazdagabb és leghatalmasabb családjává emelkedtek. A birtokok a család nyolc ága között oszlottak meg. Novi Bribirrel, Kotorral, Bakarral és Trsattal Frangepán Márton uralma alá került és ezzel Novi kezdte elveszíteni korábbi központi szerepét. Frangepán Márton az Osapra pálos szerzeteseket hívott, akik felépítették kolostorukat. Az addigi viszonylag békés időket viharos századok váltották fel.[3]

1479-ben fegyveres rajtaütéssel Novit elfoglalta Frangepán Márton nagyravágyó testvére Frangepán VII. János, de gyorsan visszafoglalták Hunyadi Mátyás hadai és újra megerősítették kiváltságait. Még ebben az évben nagy csapás érte a Frangepánokat, amikor Velence tartva Mátyás támadásától Frangepán Jánost a Krk sziget átadására kényszerítette. Néhány évvel ezután pedig a Vinodoli Hercegség területe is szétszakadt, amikor Trsatot a Magyar Királyság elveszítette és Habsburg uralom alá került. A növekvő török veszély hatására 1493-ban Novit is meg kellett erősíteni. 1493. szeptember 9-én a Hadum Jakub boszniai szandzsákbég serege a korbávmezei csatában nagy vereséget mért Derencsényi Imre horvát bán rosszul felfegyverzett, főként felkelőkből álló horvát seregére, majd ezt követően Modrust is feldúlta. Noviba menekült a modrusi káptalannal együtt Kristóf modrusi püspök, ahol nemsokára meg is halt. Kristóf püspök ideérkeztével Novi püspöki székhely, plébániatemploma pedig püspöki székesegyház lett. Novi akkor gazdagságáról számos korabeli relikvia mesél, köztük egy aranyozott 14. századi Szűzanya szobor, szentségtartó és 15. századi glagolita feliratok. Az 1494-ből származó „Novi breviárium” az egyik legrégibb ilyen írásos emlék ezen a területen. A hatalmas könyvet Márton grobniki pap írta az osapi pálos kolostor számára és benne található a leghitelesebb leírása az előző évi korbáviai csatának, a horvát nemesség és az ország széthullásának. Ezt követően bár a Frangepánok a várost többször is megerősítették a török 1527-ben mégis elfoglalta, felgyújtotta és lakosságának egy részét rabságba hurcolta. Bár a várost a törökdúlás után újjáépítették régi jelentőségét és erejét többé már nem nyerte vissza.[4]

A 16. század második felében a bonyolult családi kapcsolatoknak köszönhetően rövid ideig a Zrínyiek uralma alá tartozott, majd visszatért a Frangepánok trsati ága. A Novitól Trsatig terjedő terület Bakar központtal volt a Zrínyieké és uralmuk alatt a Vinodolnak ez a része olyan gazdasági fejlődésen ment át mint korábban a Frangepánok idején évszázadokig soha. Közben egyre nagyobb méreteket öltött az uszkók probléma. Az uszkókok eredményes kalóztámadásokat hajtottak végre a török hajók ellen, azonban a török előrenyomulás következtében Klissza vidékéről egyre északabbra, Zengg környékére szorultak. A Zrínyiek és a Frangepánok nem akartak fellépni ellenük, de amikor a velencei és osztrák hajókat is fosztogatták egyre kényelmetlenebbé váltak. Végül Velence elégelte meg tevékenységüket először. 1598-ban, 1613-ban és 1615-ben is nagyarányú támadást intézett ellenük, mely során lerombolta az osapi pálos kolostort is. Két évvel később Madridban az uszkókok kitelepítése mellett döntöttek, de Novi térségében tovább tartott a békétlenség, melyet csak a 17. század közepe előtt sikerült a Frangepánoknak lecsendesíteni. A Frangepánok uralma 1671-ben tragikus véget ért, mivel a család utolsó sarját Frangepán Ferenc Kristófot a Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt Bécsújhelyen felségárulás címén Zrínyi Péterrel együtt kivégezték. Frangepán Kristóf elkobzott birtoka, a magyar, majd az osztrák kincstár tulajdona lett. A település 17. század végére heverte ki a megpróbáltatásokat és ismét a falakon kívülre terjeszkedett. A 18. században a plébániatemplomot barokk stílusban építették át és felújították a kastélyt is. Helyreállították régi utakat és újak is épültek Zengg és Fiume irányába. 1763-ban a novi uradalomban 210 háztartást számoltak össze, ebből 6 nemesi, 11 szabad, 63 kézműves és 130 jobbágyház volt. A 18. század második felében Novit visszacsatolták Horvátországhoz a Mária Terézia által 1777-ben kialakított, de csak 1786-ig létezett Szeverin megye részeként, majd ennek megszüntetése után a Magyar tengermellék („Litorale Hungaricum”) része lett. A 19. század elején francia megszállás alá kerülve az Illír tartományok része lett, 1813-tól ismét Ausztriáé, majd 1822-ben visszakerült a magyar koronához. A 19. század második felében a fiumei kormányzó igazgatta. 1875-ben bírói, 1886-ban járási székhely lett.[5] 2002-ben a község 5282 lakosából 4775 horvát és 161 szerb volt. 2011-ben a városnak 3988, a községnek összesen 5131 lakosa volt.

Egy termék se felelt meg a keresésnek.